Bizony,lassacskán két hete,hogy utoljára jelentkeztem. Ennek csupán egy oka van: információkat gyűjtöttem,ami a délutáni nyelvórák mellett immáron kicsit lassabban megy... :)
A jó hír viszont, hogy egyre inkább megismerem a várost, ami alapesetben persze természetes. Ennek eredményeként egyre több dolgot fedezek fel,illetve egyre több gondolat fogalmazódik meg bennem. Történt ez az elmúlt két hétben is, amikor felfigyeltem arra, hogy itt sincs sokkal kevesebb szemét az utcákon, mint otthon. Erre jó példa lehet az első kép. Persze a szemét azért nem szerves része a városképnek (alsó kép), de néhol feltűnően sokkal találkoztam. Természetesen ennek magyarázatán is törtem egy kicsit a fejem. Teljesen egyértelmű okot persze nem találtam. :) Hiszen nem valószínű, hogy a városban található sokféle náció lenne egyértelműen a felelős, azonban a németek sem arról ismertek, hogy össze-vissza dobálják a szemetet. Bár,ha jobban meggondolom, ezt az opciót sem zárnám ki, mivel jártamban-keltemben sokszor meglehetősen sokáig nem akadt utamba egy szemetes sem (leszámítva a magánházak szemeteseit... ). Vagy nem volt eredetileg sem, vagy - mint pl. a buszmegállóknál -, épp nem volt már meg. Persze ez nem mentesít senkit tette alól, mindenesetre nekem furcsa az egyes helyeken tapasztalható "kukanélküliség" és szemét (csak most jut eszembe, hogy a két dolog között kapcsolatot is kereshettem volna, de majd legközelebb :) ).
Visszakanyarodva a városképhez, azt hiszem, e téren nem igazán lehet panaszom... A belváros, főleg az óvárosi rész nagyon rendezett, igényes, egyszóval hangulatos. Első egy-két alkalommal meglehetősen kuszának tűnt számomra (néhány kis utcácska még mindig kilóg a sorból), de lassan kezdem magam kiismerni, és ha elindulok egy történelmi utcán, többnyire tudom, hova jutok majd. Ez azért nem hátrány... :) Münsterben egyébként nagyon sok ház/épület (úgy is mondhatnám, hogy az épületek nagy többsége) téglából épült. Ez önmagában kevésbé meglepő, azonban ez szinte kivétel nélkül látszik is rajtuk, ami elég jellegzetessé teszi a városképet. És nem csak hogy jellegzetessé, de számomra kicsit ódivatúbbá, a szó pozitív értelmében (hangulatossá).
És még a viszonylag újonnan épült házak többsége is magában hordozza az építkezési tradíciót, ami példaértékű.
A lakóházakra visszatérve többnyire 1-2-3 szintes épületek jellemzőek, melyek egyedül állnak, vagy sorházakat alkotnak.
A történelmi városrészben pedig, ahogy korábban is láthattátok, a szorosan egymás mellé épített házak a jellemzőek, a maguk hagyományos építészeti stílusával, melyek szintén 2-3 szintesek.
Münsterben sétálva az is feltűnt, hogy meglehetősen sok templom található a városban, főként a belvárosban.
És itt tennék egy kis korrekciót: az első bejegyzésemben amatőr turistaként az egyik templomot a dómnak tituláltam, holott azóta kiderült, hogy a valódi münsteri dóm ő:
nappal, előtérben a szombati piaccal...
és éjszaka.
A városképet lezáróan pedig íme néhány hangulatkeltő kép, melyek a történelmi városrészben készültek.
Kicsit ugyan még ide kapcsolódva, azonban már inkább az oktatás felé kacsingatva "szerkesztettem" két térképet. Az elsőn Münster városhatára látható piros színnel (nagyon sematikus), illetve zöld színnel kiemelve a 2. képen látható terület. Ez utóbbi képen pedig a legjobb tudomásom szerint kifejezetten a felsőoktatáshoz kötődő (oktatási és adminisztratív) épületek vannak feltüntetve.
Ha a belvároshoz viszonyítjuk a felsőoktatási intézmények által elfoglalt területeket, akkor talán jól kitűnik az egyetemvárosi mivolt. Ezt az is alátámasztja, hogy szálláskeresés kapcsán rengeteg albérlettel, valamint ún. "WG"-vel (lakóközösség) találkoztam. Ez utóbbi nem más, mint jó néhány fiatal (2-akár 10 főig terjedően) bérelnek egy lakást. Nem is beszélve a kollégiumokról, melyekből szintén elég sok van. A kollégiumokkal kapcsolatban érdekesség, hogy jelentős részük apartman-jellegű saját minikonyhával és fürdőszobával. Ezekből egy-egy kolin belül elég sok van, az egyikben például 710 egyszemélyes apartman található, ami a kollégium méreteiről is árulkodik. :) Ami érdekesség még főként a kollégiumokkal kapcsolatban, hogy a szobák az esetek kb. 30%-ában bútorozatlanok, ami igencsak megnehezítette korábban a keresgélést. De úgy tűnik, itt bevett gyakorlat, hogy egyesek mindenestől költöznek a kolikba.
A következőkben, híven eddigi bejegyzéseimhez, ismét kitérnék a biciklisekre. :) Mire kezdeném megszokni őket, mindig tapasztalok, tanulok velük kapcsolatban valamit, ami miatt valószínűleg sosem fogom igazán megszokni őket. :) Mostanában például arra lettem figyelmes, hogy bár ők rádcsilingelnek, ha az ő "sávjukba" tévedsz (erről korábban már tettem említést), ők azonban különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül száguldoznak a járda gyalogosok számára kijelölt részein. Ilyenkor eléggé fel tudnak idegesíteni, mivel ez ellen nem nagyon tudok mit tenni. Tény,hogy néhol "csak egysávos" a bicikliknek kijelölt szakasz, de ez csak a belvárosra igaz, hiszen ott sok esetben alapból az utcák is keskenyebbek. Ráadásul tegnap az is kiderült számomra (mire nem jó a német kurzus), hogy plusz jogaik is vannak Münsterben a kerékpárosoknak.
1. néhány indokolt helyen külön lámpát kaptak. Ennek egy egyszerű oka van, mégpedig az, hogy az ő lámpájuk 1-2 másodperccel korábban vált zöldre a kanyarodó autókénál, így elkerülhetőek a balesetek.
2. néhány kereszteződés úgy van kialakítva, hogy a lámpánál álló autósok előtt nagyobb hely van kihagyva (az autó és a lámpa között), hogy a biciklisek az autósor elé be tudjanak állni,és pole pozícióból indulhassanak. Szóval abszolút tudatos tervezés kíséri a kerékpáros forgalmat, így nem is csoda, hogy ennyi a biciklis. Néha már rosszul érzem magam gyaloglás közben, hogy nekem nincs (még/vagy nem is lesz) bicajom. Őszintén szólva kicsit visszatetsző is a sok kerékpáros, így nem is biztos, hogy veszek (lázadoook!!! :) ). Egyébként, nem méltatlanul, a biciklisek fővárosának is nevezik Münstert,bár hivatalos dokumentumokban azért még nem szerepel. :) Ja, és mint kiderült, a város 3 pontján is található Radstation (lsd. első bejegyzés). Szóval nem kispályások... :) A kerékpározáshoz azonban megfelelő kellékek is szükségeltetnek, így például a csengő, amivel jól rá tudunk ijeszteni a gyanútlanul kóválygó gyalogosokra! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy-két kerékpárüzlet külön kirakatot szentel eme tárgyaknak: van itt kicsi, nagy, egyszínű, pöttyös, virágos, felhőcskés, persze szivecskés és még sorolhatnám talán a végtelenségig is. :)
A városra visszatérve:
Mióta itt vagyok, két dolog tetszik leginkább: az egyik a zsömle, a másik a kastélypark. Az első kicsit furcsának tűnhet, és nekem is kicsit érdekes leírni, de nagyon finom itt a zsemle. Kívül nagyon friss, ropogós, belül pedig tartalmas és nagyon puha, szóval eszményi. :) Otthon már nagyon rég ettem igazán finom zsemlét, valószínűleg ezért is jelent olyan sokat számomra. :) Nem telik el nap, hogy ne egyek 1-2-3 zsemlét, teljesen függő lettem. :) Remélem, a közel fél éves kint tartózkodásom alatt sem fogok ráunni, bár később biztos hiányozni fog...
A másik a kastélypark, vagy inkább kastélykert (Schlossgarten), ahogy az itteni táblákon is szerepel. Leginkább talán egy angolkerthez hasonlítanám, ahol nincs túl sok szabály,de azért rendben tartják. Tovább növeli az értékét a kastély talán egykori vizesárka, ami még hangulatosabbá teszi a kertet.
Ő maga a kastély (azt hiszem, magáért beszél a kép):
Persze most még nem mutat olyan jól a kert, de biztosra veszem, hogy tavasz végére gyönyörű lesz. Engem bizonyos pontig már megfogott, és alig várom a májust, júniust! :) Az idő egyébként néha szeszélyes, de alapvetően már tavaszi, ma is a hátizsákomban hoztam haza a kabátomat. :) Remélem, ilyen is marad.
Ennek reményében pedig búcsúzom, a legközelebbi viszontolvasásig! :)
Tschüß
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése