Újabb két hét...

Újabb két hét... :)

Bizony,lassacskán két hete,hogy utoljára jelentkeztem. Ennek csupán egy oka van: információkat gyűjtöttem,ami a délutáni nyelvórák mellett immáron kicsit lassabban megy... :)

A jó hír viszont, hogy egyre inkább megismerem a várost, ami alapesetben persze természetes. Ennek eredményeként egyre több dolgot fedezek fel,illetve egyre több gondolat fogalmazódik meg bennem. Történt ez az elmúlt két hétben is, amikor felfigyeltem arra, hogy itt sincs sokkal kevesebb szemét az utcákon, mint otthon. Erre jó példa lehet az első kép. Persze a szemét azért nem szerves része a városképnek (alsó kép), de néhol feltűnően sokkal találkoztam. Természetesen ennek magyarázatán is törtem egy kicsit a fejem. Teljesen egyértelmű okot persze nem találtam. :) Hiszen nem valószínű, hogy a városban található sokféle náció lenne egyértelműen a felelős, azonban a németek sem arról ismertek, hogy össze-vissza dobálják a szemetet. Bár,ha jobban meggondolom, ezt az opciót sem zárnám ki, mivel jártamban-keltemben sokszor meglehetősen sokáig nem akadt utamba egy szemetes sem (leszámítva a magánházak szemeteseit... ). Vagy nem volt eredetileg sem, vagy - mint pl. a buszmegállóknál -, épp nem volt már meg. Persze ez nem mentesít senkit tette alól, mindenesetre nekem furcsa az egyes helyeken tapasztalható "kukanélküliség" és szemét (csak most jut eszembe, hogy a két dolog között kapcsolatot is kereshettem volna, de majd legközelebb :) ). 

Visszakanyarodva a városképhez, azt hiszem, e téren nem igazán lehet panaszom... A belváros, főleg az óvárosi rész nagyon rendezett, igényes, egyszóval hangulatos. Első egy-két alkalommal meglehetősen kuszának tűnt számomra (néhány kis utcácska még mindig kilóg a sorból), de lassan kezdem magam kiismerni, és ha elindulok egy történelmi utcán, többnyire tudom, hova jutok majd. Ez azért nem hátrány... :) Münsterben egyébként nagyon sok ház/épület (úgy is mondhatnám, hogy az épületek nagy többsége) téglából épült. Ez önmagában kevésbé meglepő, azonban ez szinte kivétel nélkül látszik is rajtuk, ami elég jellegzetessé teszi a városképet. És nem csak hogy jellegzetessé, de számomra kicsit ódivatúbbá, a szó pozitív értelmében (hangulatossá). 

És még a viszonylag újonnan épült házak többsége is magában hordozza az építkezési tradíciót, ami példaértékű.  

A lakóházakra visszatérve többnyire 1-2-3 szintes épületek jellemzőek, melyek egyedül állnak, vagy sorházakat alkotnak. 

A történelmi városrészben pedig, ahogy korábban is láthattátok, a szorosan egymás mellé épített házak a jellemzőek, a maguk hagyományos építészeti stílusával, melyek szintén 2-3 szintesek. 

Münsterben sétálva az is feltűnt, hogy meglehetősen sok templom található a városban, főként a belvárosban. 

És itt tennék egy kis korrekciót: az első bejegyzésemben amatőr turistaként az egyik templomot a dómnak tituláltam, holott azóta kiderült, hogy a valódi münsteri dóm ő:

nappal, előtérben a szombati piaccal... 

és éjszaka. 

A városképet lezáróan pedig íme néhány hangulatkeltő kép, melyek a történelmi városrészben készültek.

Kicsit ugyan még ide kapcsolódva, azonban már inkább az oktatás felé kacsingatva "szerkesztettem" két térképet. Az elsőn Münster városhatára látható piros színnel (nagyon sematikus), illetve zöld színnel kiemelve a 2. képen látható terület. Ez utóbbi képen pedig a legjobb tudomásom szerint kifejezetten a felsőoktatáshoz kötődő (oktatási és adminisztratív) épületek vannak feltüntetve. 

Ha a belvároshoz viszonyítjuk a felsőoktatási intézmények által elfoglalt területeket, akkor talán jól kitűnik az egyetemvárosi mivolt. Ezt az is alátámasztja, hogy szálláskeresés kapcsán rengeteg albérlettel, valamint ún. "WG"-vel (lakóközösség) találkoztam. Ez utóbbi nem más, mint jó néhány fiatal (2-akár 10 főig terjedően) bérelnek egy lakást. Nem is beszélve a kollégiumokról, melyekből szintén elég sok van. A kollégiumokkal kapcsolatban érdekesség, hogy jelentős részük apartman-jellegű saját  minikonyhával és fürdőszobával. Ezekből egy-egy kolin belül elég sok van, az egyikben például 710 egyszemélyes apartman található, ami a kollégium méreteiről is árulkodik. :) Ami érdekesség még főként a kollégiumokkal kapcsolatban, hogy a szobák az esetek kb. 30%-ában bútorozatlanok, ami igencsak megnehezítette korábban a keresgélést. De úgy tűnik, itt bevett gyakorlat, hogy egyesek mindenestől költöznek a kolikba. 

A következőkben, híven eddigi bejegyzéseimhez, ismét kitérnék a biciklisekre. :) Mire kezdeném megszokni őket, mindig tapasztalok, tanulok velük kapcsolatban valamit, ami miatt valószínűleg sosem fogom igazán megszokni őket. :) Mostanában például arra lettem figyelmes, hogy bár ők rádcsilingelnek, ha az ő "sávjukba" tévedsz (erről korábban már tettem említést), ők azonban különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül száguldoznak a járda gyalogosok számára kijelölt részein. Ilyenkor eléggé fel tudnak idegesíteni, mivel ez ellen nem nagyon tudok mit tenni. Tény,hogy néhol "csak egysávos" a bicikliknek kijelölt szakasz, de ez csak a belvárosra igaz, hiszen ott sok esetben alapból az utcák is keskenyebbek. Ráadásul tegnap az is kiderült számomra (mire nem jó a német kurzus), hogy plusz jogaik is vannak Münsterben a kerékpárosoknak. 

1. néhány indokolt helyen külön lámpát kaptak. Ennek egy egyszerű oka van, mégpedig az, hogy az ő lámpájuk 1-2 másodperccel korábban vált zöldre a kanyarodó autókénál, így elkerülhetőek a balesetek. 

2. néhány kereszteződés úgy van kialakítva, hogy a lámpánál álló autósok előtt nagyobb hely van kihagyva (az autó és a lámpa között), hogy a biciklisek az autósor elé be tudjanak állni,és pole pozícióból indulhassanak. Szóval abszolút tudatos tervezés kíséri a kerékpáros forgalmat, így nem is csoda, hogy ennyi a biciklis. Néha már rosszul érzem magam gyaloglás közben, hogy nekem nincs (még/vagy nem is lesz) bicajom. Őszintén szólva kicsit visszatetsző is a sok kerékpáros, így nem is biztos, hogy veszek (lázadoook!!! :) ). Egyébként, nem méltatlanul, a biciklisek fővárosának is nevezik Münstert,bár hivatalos dokumentumokban azért még nem szerepel. :) Ja, és mint kiderült, a város 3 pontján is található Radstation (lsd. első bejegyzés). Szóval nem kispályások... :) A kerékpározáshoz azonban megfelelő kellékek is szükségeltetnek, így például a csengő, amivel jól rá tudunk ijeszteni a gyanútlanul kóválygó gyalogosokra! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy-két kerékpárüzlet külön kirakatot szentel eme tárgyaknak: van itt kicsi, nagy, egyszínű, pöttyös, virágos, felhőcskés, persze szivecskés és még sorolhatnám talán a végtelenségig is. :) 

A városra visszatérve:

Mióta itt vagyok, két dolog tetszik leginkább: az egyik a zsömle, a másik a kastélypark. Az első kicsit furcsának tűnhet, és nekem is kicsit érdekes leírni, de nagyon finom itt a zsemle. Kívül nagyon friss, ropogós, belül pedig tartalmas és nagyon puha, szóval eszményi. :) Otthon már nagyon rég ettem igazán finom zsemlét, valószínűleg ezért is jelent olyan sokat számomra. :) Nem telik el nap, hogy ne egyek 1-2-3 zsemlét, teljesen függő lettem. :) Remélem, a közel fél éves kint tartózkodásom alatt sem fogok ráunni, bár később biztos hiányozni fog... 

A másik a kastélypark, vagy inkább kastélykert (Schlossgarten), ahogy az itteni táblákon is szerepel. Leginkább talán egy angolkerthez hasonlítanám, ahol nincs túl sok szabály,de azért rendben tartják. Tovább növeli az értékét a kastély talán egykori vizesárka, ami még hangulatosabbá teszi a kertet. 

Ő maga a kastély (azt hiszem, magáért beszél a kép):

 Ezek pedig a parkban készültek:

Persze most még nem mutat olyan jól a kert, de biztosra veszem, hogy tavasz végére gyönyörű lesz. Engem bizonyos pontig már megfogott, és alig várom a májust, júniust! :) Az idő egyébként néha szeszélyes, de alapvetően már tavaszi, ma is a hátizsákomban hoztam haza a kabátomat. :) Remélem, ilyen is marad.

Ennek reményében pedig búcsúzom, a legközelebbi viszontolvasásig! :)

Tschüß

"Otthon, édes otthon..."

"Otthon, édes otthon…"

Az elmúlt napokban ismét megfogalmazódott bennem pár dolog, melyeket most virtuális papírra vetek. J Remélem, a múltkori beszámolóm nem okozott csalódást, bár ilyen jellegű megjegyzést nem kaptam, így igyekszem ahhoz mérten folytatni a közeljövő beszámolóit is. J

Legutóbb még egy hostelből írtam, mint emlékezhettek. Akkor még épp lakásra/szobára vadásztam bűszen, aminek meg is lett az eredménye. Szombat reggel kaptam ugyanis egy e-mailt, hogy mikor tudom megnézni a megpályázott szobát. Aznap délutánra be is jelentkeztem, ám akkor még nem nagyon tudtam, mire vállalkozom. :) Tekintve, hogy buszjegyre nem költöttem egyelőre, így gyalog indultam útnak a város másik "végébe". Itt láthatjátok az útvonalam, jó kis kirándulás volt. :) 

Egyszer sikerült is eltévednem, de még viszonylag időben rájöttem. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy nem állt rendelkezésemre az egész várost lefedő térkép. Amit a hostelben kaptam, és amikkel a városban találkoztam, mind csak a belvárost ábrázolták. Mondjuk az is tény, hogy nem csak a szűken vett, belvárost, de nekem pont kevés volt. Mindenesetre megérkeztem a megadott címre, ahol egy fiatal pár fogadott két éves kislányukkal. Aranyosak voltak, mindent megmutattak,még a bébiszittert is, aki szintén ott lakik. A szoba is tetszett, a lakás is, ők is elég szimpatikusak voltak, így megbeszéltük, hogy másnap költözöm. Maga a ház egyébként egy ehhez hasonló sorház egyik házikója:

A városban egyébként - a történelmi belvárostól eltekintve - sok különálló-, iker- és sorház van, de ahogy elnézem, mindenkinek megvan a maga tere, legtöbb esetben kis kertecskével, és természetesen saját kerékpárral. :) Szóval alapvetően szimpatikus város, legalábbis ezek alapján. :) 

Visszatérve a háztűznézőre, megbeszéltük a másnapi költözést. A hostelbe tartván a régi városrészen vezetett át az utam (nemkülönben előzőleg), ami meglehetősen tetszetős. És végre "találkoztam" a dómmal is, amit utcatáblákon, térképen, csúcsát pedig élőben is láttam, de teljes valójában most először. Nekem nagyon tetszett, bár rendesen körülépítették, de azért volt helyem fényképezni is, aminek ezek lettek az eredményei:

Szerintem a képek magukért beszélnek... Illetve megcsodálhattam a számomra klasszikus német építészetnek titulált házakat, melyek a dómot körülölelték. Furcsa mód, azonban máshol nem jellemzőek (bár hozzáteszem, nem láttam még az egész várost alaposan, de buszjegy nélkül elég sok helyre eljutottam. :) 

Zárójelben megjegyezném, hogy nekem személy szerint kevésbé tetszenek az ilyen stílusú épületek, de kétségkívül jellegzetesek. 

A régi városrész egyébként nagyon forgalmas. Ahogy kiléptem a hostelből, csodálkozva állapítottam meg, hogy alig vannak az utcákon, legalábbis a hétköznapi forgalomhoz képest. Beérve azonban a szűkebb belvárosba, emberek tömegével találkoztam, rengeteg bolttal stb. Szóval hétvégén oda költözik be az élet. 

Vasárnap azonban végképp alábbhagy a forgalom. Bár ekkor már csomaggal voltam, így nem mertem bevállalni az egy órányi sétát, így a történelmi városrészről nem igazán tudok nyilatkozni, de a város más részein valóban alig lézengtek. 

A buszról leszállva hamar megtaláltam az új, ideiglenes "otthonom", amit viszonylag szerény holmijaimmal hamar be is vettem. :) Este lent voltam a családdal, és próbáltunk ismerkedni. nem könnyű, nagyon sokat felejtettem, és néha egyszerű, százszor megtanult szavak nem jutnak az eszembe, a bonyolultabbakról nem is beszélve. Estére el is fáradtam rendesen. Eddig furcsa mód a tegnapi nap volt számomra a legrosszabb idekint. Eleinte jöttem-mentem, aggódtam, egyebek, de most ott tartottam, hogy jó, akkor van hol aludnom az elkövetkezendő szűk fél évben, de mégis bizonytalanság fogott el. Ehhez jött még, hogy nehezen értjük meg egymsát, legalábbis nyelvileg, ami egyelőre külön frusztrál. Tudom, hogy ez nem lesz mindig így, de egyelőre ez visel meg a legjobban. 

Mára már kicsit jobb volt, elmentünk vásárolni, legalábbis odáig együtt mentünk, utána elváltak útjaink, én ott hagytam a boltban közel 15 €-t, és nem is vásároltam agyon magam... Szóval bőven van még mit megszokni, de az idő nekem dolgozik! :) 

Mára ennyit, a héten még vár rám egy beiratkozás, és egy ismerkedős est, így legközelebb várhatóan ismét néhány nap múlva jelentkezem. 

Tschüß

Első napjaim Münsterben

Sziasztok!

Aki nem ismerne, Ildikónak hívnak, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója vagyok. Jelenleg egy ösztöndíj kapcsán Németországban, egészen pontosan Münsterben tartózkodom.

Nagyon nehéz elkezdeni a blog-írást, hiszen egyébként sem tevékenykedtem még hasonlót, másrészt rengeteg dolog fogalmazódott már meg bennem. Bár még csak harmadik napja vagyok Münsterben, tekintve, hogy egyedül még nem jártam külföldön, nagyon sok – és néha furcsa – impulzus ért eddig. Talán kezdem az ide történő utazásommal, valahol mégis csak el kell kezdeni… J

A Németországba történő utazásom viszonylag eseménytelenül telt, legalábbis ha leszámítjuk azt a tényt, hogy még életemben nem repültem. Ami azt illeti, meglehetősen féltem is tőle, mint gondolom szokás is. De mivel sikerült elég jó árban repjegyet vennem, ráadásul ez a leggyorsabb út, így gondoltam belevágok. Azzal kapcsolatban, hogy ez jó ötlet volt-e, persze napról-napra változott a véleményem. J Ideérkezve végül arra a megállapításra jutottam, hogy egyáltalán nem bántam meg, bár hogy őszinte legyek, kicsit unatkoztam. Ez valószínűleg azért volt, mert olyan magasságból egyáltalán nem tűnt úgy, hogy több mint 1000 km-t tettem volna meg, és túl sokat „kanyarodni” sem kellett, ami adott volna némi izgalmat, legalábbis a gyomromnak. J Alapvetően persze érdekes volt fentről látni a településeket, tájakat, amire mindig is kíváncsi voltam, de mivel kicsit párás volt az idő, így nem láttam sajnos mindig mindent tisztán, amit a következő kép is bizonyít.

Meg persze a reptér is újdonságszámba ment, és valószínűleg az információt nyújtó hölgyemény agyára mentem az amatőr kérdéseimmel, de remélem, inkább szórakoztatónak találta őket. J

Megérkezvén Dortmundba, úgy döntöttem még korábban, hogy nem megyek be a belvárosba a pályaudvarra, hanem átsétálok az 1-2 km-re lévő település – vagy településrészre – Holzwickede-be, és ott pattanok vonatra. Menet közben vettem magamhoz egy kis elemózsiát, és folytattam utam. Megérkezvén az „állomásra” kellemetlenül ért a meglepetés, miszerint nincs állomásépület,csak automata. Pedig már olyan jól begyakoroltam a kis mondandómat… J No,sebaj, akkor irány az automata, azonban itt sem ment minden egyszerűen. Bár pompásan kifigyeltem az előttem ügyködő két srác mozdulatait, azonban bánatomra kiderült, hogy valamiért nem jó az automata, vagy legalábbis papírpénzt nem vesz be… L Mit ne mondjak, arra már nem készültem fel, hogy esetleg a kalauzzal is kommunikálnom kell alig 45 perces utam során. Azonban szerencsére volt ott egy másik automata is, ami viszont könnyedén bevette a bankjegyeket is, így megmenekültem. Már csak remélni tudtam, hogy nem kell bármilyen egyéb kiegészítő jegy. J

Ezt követően gyorsan tájékozódtam, hogy hová is várható a vonatom. Bár előzőleg otthon kinyomtattam a biztonság kedvéért a menetrendet, ez az infó azonban nem szerepelt rajta. A menetrend roppant precíz (persze mit is vártam!): feltüntetik a vonat nevét (esetemben Rhein), valamint hogy mikor és hol áll meg legközelebb a vonat egészen a célállomásig (nálam, és a vonat esetében is Münster volt az). Ez azért is volt fontos, mert az persze elfelejtettem megnézni otthon, hogy melyik város van Münster előtt… Mindenre azért nem lehet felkészülni, na! J Ezt követően pedig türelmesen vártam a vonatomra, remélve, hogy tényleg oda érkezik, ahova várom, mivel a hangosbemondót nem nagyon értettem.

Felszállván a vonatra, egy hölgy épp tőlem kérdezi, hogy Hamm-ban (ne nevess! J ) megáll-e a vonat. Még jó, hogy megnéztem az útba eső állomásokat, így egy magabiztos ’Ja!’ volt a válaszom. J Mondanom sem kell, roppant büszke voltam magamra! J J A vonat szépen csendben elhozott Münsterbe, természetesen késés nélkül.

A pályaudvaron beraktam a bőröndöm a csomagmegőrzőbe, ahogy azt korábban ki is terveltem. Itt azonban kicsit meglepődtem, mivel 5 €-ba került eme húzásom. De ha szükséges, akkor legalább 72 óráig biztonságban van.

Ezt követően elindultam az előző nap lefoglalt szállásom irányába, ami jelen esetben egy állomáshoz közeli hostel volt. Az ára más szálláshoz viszonyítva nem túl merész, bár hozzátenném, hogy a pénztárcám nem szokott azért ilyesmihez… Persze a szállást sem találtam meg egykönnyen, bármily közel volt is az állomáshoz, így telefonos segítséget kértem a barátomtól, aki rögtön a segítségemre is sietett. Kiderült, hogy eléggé elkolbászoltam a címtől, így megindultam visszafelé. A megadott cím körül köröztem egy keveset, de még így sem találtam. Nem volt más, meg kellett szólítanom egy hölgyet. Ő roppant segítőkész volt, rögtön megkereste a hostel honlapját az okostelefonján. Miután közöltem, hogy igen, azt én is tudom, hogy elvileg hol van a szállás, de nem találom. Ekkor fogta magát és a BICIKLIJÉT, és elindultunk, a mintegy fél percre található cím felé. Szóval hiába néztem én meg legalább háromszor azt a sarkot, nem vettem észre a lényeget, így sűrű bocsánatkérések közepette elváltak útjaink. Valószínűleg egyébként az épület alsó szintjén üzemelő/vagy nem üzemelő night club-szerű egység vonzotta kevésbé a tekintetem… J

Megjegyzem, az előbb azért emeltem ki a biciklit, mert ehhez külön sztori tartozik, de erről majd később.

Némi nyelvi nehézséget leküzdve elfoglaltam a szállásom, ami egy 4 ágyas szoba egyik ágya és szekrénye volt. Ekkor igazából már nem maradt túl sok energiám, így ettem egy keveset, lezuhanyoztam (ez kifejezetten jól esett), még olvastam egy keveset (levezetvén a nap és az elmúlt napok izgalmait), aztán úgy 21 óra körül el is aludtam.

Másnap, azaz csütörtökön nyakamba vettem a várost, noha még korántsem turisztikai céllal, hanem valamilyen állandó szállást keresve. Érdeklődtem a kollégiumoknál, ahol kérték, hogy menjek vissza jövő héten, talán akad valami. Ezután próbálkoztam még más egyetemi szolgáltatóknál, de itt sem jártam sikerrel. Hát, ez nem túl bíztató.  L Még otthon, illetve itt is küldtem néhány e-mailt, melyekre nem nagyon érkezett válasz, így ismét elkeseredtem kicsit. Mivel buszjegyre egyelőre nem akartam költeni, így egész nap gyalog bóklásztam, ami elég kimerítő volt, mivel a főbb értékeimet, illetve az éjszakához szükséges holmikat, valamint némi élelmet magammal vittem, ami kiegészülve a laptopommal pont elég volt ahhoz, hogy megedződjön a hátam és a vállam. Szóval nem volt túl kellemes, de muszáj volt elintéznem legalább ennyit. A nap végén visszatértem az előző éjszakai szállásomra, ahol szerencsére volt is szoba (megkaptam előző éjszakai helyemet). Este átböngésztem a napközben talált legalább 100-as nagyságrendű apróhirdetést, de sajnos elég gyorsan amortizálódtak, mivel vagy az ár volt túl magas, vagy a beköltözés ideje volt számomra túl messze, vagy fiúkat kerestek, vagy csak szimplán nem feleltem meg a kritériumoknak… Néhány helyre írtam, és ma örömmel tapasztaltam, hogy vasárnap elvileg megnézhetek egy lakást, pontosabban egy szobát. A bérleti díja elég kedvező, a fekvése pedig majdnem mindegy, mivel sok és gyakori a buszjárat.

A mai nap pedig taktikát változtattam: mivel úgysem csöngethetek be mindenhova, és néhol pontos cím sincs, így egész nap apróhirdetéseket böngésztem, és találtam is 6-7 opcionális szállást. Elég eltérő pontjain vannak a városnak, de szerintem egy busszal nagyjából megközelíthető egy egyetem. Szóval most kénytelen vagyok várni a visszajelzéseket, remélem, lesznek.

Most pedig rátérnék a BICIKLIKRE. kiutazásom előtt pár nappal épp belebotlottam egy cikkbe, miszerint Münsterben rengeteg a bicikli, és ezzel együtt természetesen a biciklis. J A cikkből kiderült, hogy minden münsteri lakosra átlagban 2 bringa jut, ami azért nem rossz… Akkor még nem igazán tudtam elképzelni, hogy is néz ez ki, de az elmúlt napokban szembesültem velük. Ha hierarchiaszintet kellene felállítanom a közlekedők között, akkor a következő lenne a helyzet:

AUTÓSOK

↓

BICIKLISEK

↓

GYALOGOSOK

Ez a rangsor talán nem annyira meglepő, de ami itt megy… A biciklisek száma vetekszik az autósokéval, a vehemenciájuk a román autóvezetőkével, a biciklik száma pedig Kína lakosságával. Ezt talán a következő képek is szemléltetik…

Talán az is beszédes, hogy külön ’Radstation’-ük van. E mellett már elmentem párszor, és bár benne nem jártam, ahogy saccolom, egy biciklis „mélygarázsnak” felel meg, mivel ráadásul a föld alatt van. Viszont le sem tagadhatná funkcióját, hiszen körülötte is szó szerinti bicikliözön van. A képek szerintem jól szemléltetik ezt…

Ez a város egy valóságos biciklis Kánaán. J Néhány helyzetben úgy gondoltam, hogy több joguk van, mint az autósoknak. Az általam megalkotott hierarchiában csupán azért szerepelnek az autósok a „csúcson”, mert nagyobbak és erősebbek. J A viccet félretéve tényleg félelmetes a biciklisek mennyisége, akik gond nélkül rádcsilingelnek, ha az útjukba kerülsz, és ezt vehetitek szó szerint. Ami alapvetően jó megoldás, hogy mivel egymás mellett fut többnyire a járda és a biciklisáv, a járdát szürke, a biciklisávot pedig pirosas-rózsaszínes térkövek jelzik, ami segít az eligazodásban. Néha azonban nincs menekvés, és be kell lépni a territóriumukba, de én még azt is csak közúti forgalomhoz méltó körültekintéssel merem megtenni. Van viszont, hogy a gyalogos gyakorlatilag ki van zárva a járdáról, mint itt is láthatjátok:

Mire szegény gyalogos átér a lámpán, és igyekezne a következőhöz, ami láthatóan csak pár méterre van tőle, legalább 3 irányból vadásznak rá a biciklisek. J Szóval ez a helyzet itt Münsterben biciklisfronton. Most biztosan sokan irigykedtek otthon, hogy de jó, nyugodtan lehet Münsterben kerékpározni. Ez, amennyire én látom, így is van, de a gyalogosforgalmat nem ajánlom az előzőekből következően. Így kénytelen leszek venni/bérelni stb. én is egy biciklit, ha nem akarok kerékpárgázolás áldozata lenni… J

Egyébként nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen a biciklilopások statisztikája. Én azt sem zárom ki, hogy ennyi kerékpár közül fel sem tűnik, hogy valakinek eltűnt. Max. fogja magát, és elviszi a másik biciklijét… J Néhol egyébként láttam eléggé „elhagyatott” bicikliket is a nagy tömegben, amik talán hetek, hónapok óta is ott lehetnek, de nem valószínű, hogy komolyabban feltűnnének bárkinek is, max. az ilyen avatatlan szemű idegennek.

A kerékpárosokat félre téve tegnapi barangolásom során akarva-akaratlanul is belebotlottam néhány látnivalóba, melyek közelebbi megtekintésére a fáradtság, a feszültség és a türelmetlenség miatt még nem került sor, de egy-egy képet azért készítettem így előlegbe, ne mondja senki, hogy nem vagyok jó turista. J Íme egy kis ízelítő.

Egyelőre ennyit gondoltam bevezetésnek, és a továbbiakban is igyekszem megosztani veletek az utazásommal kapcsolatos információkat, érdekességeket, tapasztalatokat. Ha pedig valami különösen érdekel titeket, írjátok meg nyugodtan! Ha tudok, azonnal megválaszolom, ha pedig nem igazán vagyok képben, akkor utánanézek, megfigyelem stb. J

Minden jót nektek, és köszönöm, hogy elolvastátok első szárnypróbálgatásaim! J

Tschüß