Első napjaim Münsterben

Sziasztok!

Aki nem ismerne, Ildikónak hívnak, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója vagyok. Jelenleg egy ösztöndíj kapcsán Németországban, egészen pontosan Münsterben tartózkodom.

Nagyon nehéz elkezdeni a blog-írást, hiszen egyébként sem tevékenykedtem még hasonlót, másrészt rengeteg dolog fogalmazódott már meg bennem. Bár még csak harmadik napja vagyok Münsterben, tekintve, hogy egyedül még nem jártam külföldön, nagyon sok – és néha furcsa – impulzus ért eddig. Talán kezdem az ide történő utazásommal, valahol mégis csak el kell kezdeni… J

A Németországba történő utazásom viszonylag eseménytelenül telt, legalábbis ha leszámítjuk azt a tényt, hogy még életemben nem repültem. Ami azt illeti, meglehetősen féltem is tőle, mint gondolom szokás is. De mivel sikerült elég jó árban repjegyet vennem, ráadásul ez a leggyorsabb út, így gondoltam belevágok. Azzal kapcsolatban, hogy ez jó ötlet volt-e, persze napról-napra változott a véleményem. J Ideérkezve végül arra a megállapításra jutottam, hogy egyáltalán nem bántam meg, bár hogy őszinte legyek, kicsit unatkoztam. Ez valószínűleg azért volt, mert olyan magasságból egyáltalán nem tűnt úgy, hogy több mint 1000 km-t tettem volna meg, és túl sokat „kanyarodni” sem kellett, ami adott volna némi izgalmat, legalábbis a gyomromnak. J Alapvetően persze érdekes volt fentről látni a településeket, tájakat, amire mindig is kíváncsi voltam, de mivel kicsit párás volt az idő, így nem láttam sajnos mindig mindent tisztán, amit a következő kép is bizonyít.

Meg persze a reptér is újdonságszámba ment, és valószínűleg az információt nyújtó hölgyemény agyára mentem az amatőr kérdéseimmel, de remélem, inkább szórakoztatónak találta őket. J

Megérkezvén Dortmundba, úgy döntöttem még korábban, hogy nem megyek be a belvárosba a pályaudvarra, hanem átsétálok az 1-2 km-re lévő település – vagy településrészre – Holzwickede-be, és ott pattanok vonatra. Menet közben vettem magamhoz egy kis elemózsiát, és folytattam utam. Megérkezvén az „állomásra” kellemetlenül ért a meglepetés, miszerint nincs állomásépület,csak automata. Pedig már olyan jól begyakoroltam a kis mondandómat… J No,sebaj, akkor irány az automata, azonban itt sem ment minden egyszerűen. Bár pompásan kifigyeltem az előttem ügyködő két srác mozdulatait, azonban bánatomra kiderült, hogy valamiért nem jó az automata, vagy legalábbis papírpénzt nem vesz be… L Mit ne mondjak, arra már nem készültem fel, hogy esetleg a kalauzzal is kommunikálnom kell alig 45 perces utam során. Azonban szerencsére volt ott egy másik automata is, ami viszont könnyedén bevette a bankjegyeket is, így megmenekültem. Már csak remélni tudtam, hogy nem kell bármilyen egyéb kiegészítő jegy. J

Ezt követően gyorsan tájékozódtam, hogy hová is várható a vonatom. Bár előzőleg otthon kinyomtattam a biztonság kedvéért a menetrendet, ez az infó azonban nem szerepelt rajta. A menetrend roppant precíz (persze mit is vártam!): feltüntetik a vonat nevét (esetemben Rhein), valamint hogy mikor és hol áll meg legközelebb a vonat egészen a célállomásig (nálam, és a vonat esetében is Münster volt az). Ez azért is volt fontos, mert az persze elfelejtettem megnézni otthon, hogy melyik város van Münster előtt… Mindenre azért nem lehet felkészülni, na! J Ezt követően pedig türelmesen vártam a vonatomra, remélve, hogy tényleg oda érkezik, ahova várom, mivel a hangosbemondót nem nagyon értettem.

Felszállván a vonatra, egy hölgy épp tőlem kérdezi, hogy Hamm-ban (ne nevess! J ) megáll-e a vonat. Még jó, hogy megnéztem az útba eső állomásokat, így egy magabiztos ’Ja!’ volt a válaszom. J Mondanom sem kell, roppant büszke voltam magamra! J J A vonat szépen csendben elhozott Münsterbe, természetesen késés nélkül.

A pályaudvaron beraktam a bőröndöm a csomagmegőrzőbe, ahogy azt korábban ki is terveltem. Itt azonban kicsit meglepődtem, mivel 5 €-ba került eme húzásom. De ha szükséges, akkor legalább 72 óráig biztonságban van.

Ezt követően elindultam az előző nap lefoglalt szállásom irányába, ami jelen esetben egy állomáshoz közeli hostel volt. Az ára más szálláshoz viszonyítva nem túl merész, bár hozzátenném, hogy a pénztárcám nem szokott azért ilyesmihez… Persze a szállást sem találtam meg egykönnyen, bármily közel volt is az állomáshoz, így telefonos segítséget kértem a barátomtól, aki rögtön a segítségemre is sietett. Kiderült, hogy eléggé elkolbászoltam a címtől, így megindultam visszafelé. A megadott cím körül köröztem egy keveset, de még így sem találtam. Nem volt más, meg kellett szólítanom egy hölgyet. Ő roppant segítőkész volt, rögtön megkereste a hostel honlapját az okostelefonján. Miután közöltem, hogy igen, azt én is tudom, hogy elvileg hol van a szállás, de nem találom. Ekkor fogta magát és a BICIKLIJÉT, és elindultunk, a mintegy fél percre található cím felé. Szóval hiába néztem én meg legalább háromszor azt a sarkot, nem vettem észre a lényeget, így sűrű bocsánatkérések közepette elváltak útjaink. Valószínűleg egyébként az épület alsó szintjén üzemelő/vagy nem üzemelő night club-szerű egység vonzotta kevésbé a tekintetem… J

Megjegyzem, az előbb azért emeltem ki a biciklit, mert ehhez külön sztori tartozik, de erről majd később.

Némi nyelvi nehézséget leküzdve elfoglaltam a szállásom, ami egy 4 ágyas szoba egyik ágya és szekrénye volt. Ekkor igazából már nem maradt túl sok energiám, így ettem egy keveset, lezuhanyoztam (ez kifejezetten jól esett), még olvastam egy keveset (levezetvén a nap és az elmúlt napok izgalmait), aztán úgy 21 óra körül el is aludtam.

Másnap, azaz csütörtökön nyakamba vettem a várost, noha még korántsem turisztikai céllal, hanem valamilyen állandó szállást keresve. Érdeklődtem a kollégiumoknál, ahol kérték, hogy menjek vissza jövő héten, talán akad valami. Ezután próbálkoztam még más egyetemi szolgáltatóknál, de itt sem jártam sikerrel. Hát, ez nem túl bíztató.  L Még otthon, illetve itt is küldtem néhány e-mailt, melyekre nem nagyon érkezett válasz, így ismét elkeseredtem kicsit. Mivel buszjegyre egyelőre nem akartam költeni, így egész nap gyalog bóklásztam, ami elég kimerítő volt, mivel a főbb értékeimet, illetve az éjszakához szükséges holmikat, valamint némi élelmet magammal vittem, ami kiegészülve a laptopommal pont elég volt ahhoz, hogy megedződjön a hátam és a vállam. Szóval nem volt túl kellemes, de muszáj volt elintéznem legalább ennyit. A nap végén visszatértem az előző éjszakai szállásomra, ahol szerencsére volt is szoba (megkaptam előző éjszakai helyemet). Este átböngésztem a napközben talált legalább 100-as nagyságrendű apróhirdetést, de sajnos elég gyorsan amortizálódtak, mivel vagy az ár volt túl magas, vagy a beköltözés ideje volt számomra túl messze, vagy fiúkat kerestek, vagy csak szimplán nem feleltem meg a kritériumoknak… Néhány helyre írtam, és ma örömmel tapasztaltam, hogy vasárnap elvileg megnézhetek egy lakást, pontosabban egy szobát. A bérleti díja elég kedvező, a fekvése pedig majdnem mindegy, mivel sok és gyakori a buszjárat.

A mai nap pedig taktikát változtattam: mivel úgysem csöngethetek be mindenhova, és néhol pontos cím sincs, így egész nap apróhirdetéseket böngésztem, és találtam is 6-7 opcionális szállást. Elég eltérő pontjain vannak a városnak, de szerintem egy busszal nagyjából megközelíthető egy egyetem. Szóval most kénytelen vagyok várni a visszajelzéseket, remélem, lesznek.

Most pedig rátérnék a BICIKLIKRE. kiutazásom előtt pár nappal épp belebotlottam egy cikkbe, miszerint Münsterben rengeteg a bicikli, és ezzel együtt természetesen a biciklis. J A cikkből kiderült, hogy minden münsteri lakosra átlagban 2 bringa jut, ami azért nem rossz… Akkor még nem igazán tudtam elképzelni, hogy is néz ez ki, de az elmúlt napokban szembesültem velük. Ha hierarchiaszintet kellene felállítanom a közlekedők között, akkor a következő lenne a helyzet:

AUTÓSOK

↓

BICIKLISEK

↓

GYALOGOSOK

Ez a rangsor talán nem annyira meglepő, de ami itt megy… A biciklisek száma vetekszik az autósokéval, a vehemenciájuk a román autóvezetőkével, a biciklik száma pedig Kína lakosságával. Ezt talán a következő képek is szemléltetik…

Talán az is beszédes, hogy külön ’Radstation’-ük van. E mellett már elmentem párszor, és bár benne nem jártam, ahogy saccolom, egy biciklis „mélygarázsnak” felel meg, mivel ráadásul a föld alatt van. Viszont le sem tagadhatná funkcióját, hiszen körülötte is szó szerinti bicikliözön van. A képek szerintem jól szemléltetik ezt…

Ez a város egy valóságos biciklis Kánaán. J Néhány helyzetben úgy gondoltam, hogy több joguk van, mint az autósoknak. Az általam megalkotott hierarchiában csupán azért szerepelnek az autósok a „csúcson”, mert nagyobbak és erősebbek. J A viccet félretéve tényleg félelmetes a biciklisek mennyisége, akik gond nélkül rádcsilingelnek, ha az útjukba kerülsz, és ezt vehetitek szó szerint. Ami alapvetően jó megoldás, hogy mivel egymás mellett fut többnyire a járda és a biciklisáv, a járdát szürke, a biciklisávot pedig pirosas-rózsaszínes térkövek jelzik, ami segít az eligazodásban. Néha azonban nincs menekvés, és be kell lépni a territóriumukba, de én még azt is csak közúti forgalomhoz méltó körültekintéssel merem megtenni. Van viszont, hogy a gyalogos gyakorlatilag ki van zárva a járdáról, mint itt is láthatjátok:

Mire szegény gyalogos átér a lámpán, és igyekezne a következőhöz, ami láthatóan csak pár méterre van tőle, legalább 3 irányból vadásznak rá a biciklisek. J Szóval ez a helyzet itt Münsterben biciklisfronton. Most biztosan sokan irigykedtek otthon, hogy de jó, nyugodtan lehet Münsterben kerékpározni. Ez, amennyire én látom, így is van, de a gyalogosforgalmat nem ajánlom az előzőekből következően. Így kénytelen leszek venni/bérelni stb. én is egy biciklit, ha nem akarok kerékpárgázolás áldozata lenni… J

Egyébként nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen a biciklilopások statisztikája. Én azt sem zárom ki, hogy ennyi kerékpár közül fel sem tűnik, hogy valakinek eltűnt. Max. fogja magát, és elviszi a másik biciklijét… J Néhol egyébként láttam eléggé „elhagyatott” bicikliket is a nagy tömegben, amik talán hetek, hónapok óta is ott lehetnek, de nem valószínű, hogy komolyabban feltűnnének bárkinek is, max. az ilyen avatatlan szemű idegennek.

A kerékpárosokat félre téve tegnapi barangolásom során akarva-akaratlanul is belebotlottam néhány látnivalóba, melyek közelebbi megtekintésére a fáradtság, a feszültség és a türelmetlenség miatt még nem került sor, de egy-egy képet azért készítettem így előlegbe, ne mondja senki, hogy nem vagyok jó turista. J Íme egy kis ízelítő.

Egyelőre ennyit gondoltam bevezetésnek, és a továbbiakban is igyekszem megosztani veletek az utazásommal kapcsolatos információkat, érdekességeket, tapasztalatokat. Ha pedig valami különösen érdekel titeket, írjátok meg nyugodtan! Ha tudok, azonnal megválaszolom, ha pedig nem igazán vagyok képben, akkor utánanézek, megfigyelem stb. J

Minden jót nektek, és köszönöm, hogy elolvastátok első szárnypróbálgatásaim! J

Tschüß